A világ pénzválság okai:

Az alapgondolat, miszerint a 2008as válság nem a körülmények szerencsételen egybeesése volt hanem a rendszer leglényegét mutatta meg. A hiba maga a pénzügyi rendszer, és annak egy fontos tartóoszlopa a kamat, de főleg a kamatos kamat. Legtöbben tanultuk a kiszámítását is, ez az exponenciális függvénnyel történik. És ennyi. Ha érdekelnek a részletek menj valamilyen gazdasági szakra, mondják. Később az egyetemen a gazdaságtan keretei között se sok szó esik erről. Az főleg vállalatokkal, háztartásokkal de elsősorben profitmaximalizálásról szól. És ennyi. Ismét nem esik szó ezeknek a matematikai formuláknak a való világban kifejtett hatásaikról. Pedig ez lenne a gyökere mindennek, a mélyben rejtőző alapigazságok megismerése. Ha sikerült leásnunk eddig akkor jövünk rá, hogy erről semmit sem tanítottak nekünk. A kamatról mindössze annyit tanítottak, hogy ez egy remek szabályozó mechanizmus sok egyéb mellett.

Egy másik ilyen tartóoszlop amivel alapvetően bajok vannak a pénzteremtés. A teremtés uráról sokat hallottunk már, de a pénzteremtés urairól annál kevesebbet. De mindenesetre nem látunk ebben sem tisztán, ez főleg mostanában lenne fontos amikor úgy röpködnek a 300 millió eurok és a 2 milliárd dollárok a híradóban, hogy már föl se kapjuk rá a fejünket. Olyan ez mint amikor az óvodás megkérdi, "honnan van a gyerek?", "Oh te, hát a gólya hozza.", és el is van ezzel pont addig amíg elég érett nem lesz hozzá, hogy ismét megkérdezze. "Honnan van a pénz?" "Hát a bankokból." Mi mikor leszünk elég érettek, hogy ismét föltegyük a kérdést, honnan van a pénz? Persze gyorsan jön a válasz, az eminensek benyomták a tankönyvet betűről betűre: A pénz a központi bankokból jön, az eurót az Európai Központi Bank, EKB nyomtatja a dollárt meg a Federal Reserve System, a FED. Persze ezek a bankjegyek de manapság már bankkártyák és átutalások korát éljük, ezeket a pénzeket hívjuk könyvelési pénznek. Márpedig ezt a pénzt a kereskedelmi bankok teremtik. A semmiből. De eszükbe se jut megállni itt, pénzt teremteni a semmiből, még kamatot is szednek utánna.

De, hogy mi köze ennek a válsághoz? Mindannyian hallottunk spekulációs lufikról a tőzsdén, az amerikai ingatlanpiaci válságról. Láttuk fel le hullámozni a svájci frankot, eurót. Van még az állampapíroknak is tőzsdéje. (Ezek úgy működnek, hogy az állam egy fix kamatot fizet utánnuk évente a lejáratkor pedig visszafizeti a teljes árát.) A tőzsdék hasonlóan működnek a piacokhoz, kereslet és kínálat határozza meg az árakat. De ezek nem a termelés, a gazdaság piacai. Onnan csak a pénzt szívják el.

Először nézzük részletesebben a kamatos kamat problematikáját napjainkban. Ezek a problémák a pénzrendszer beindításakor nem jelentkeztek hosszú évtizedekig, de régen is volt már, hogy elindult a ma használatos gazdasági modell. De ma ezek a szimptómák, krízisek egyre erősebben és egyre elkerülhetetlenebbül jelentkeznek. Lássuk mi történik ha én elhelyezek egy bankban 100 eurot. Ez ugye kamatozik nekem, vegyük ezt az egyszerűség kedvéért 10%nak. Vagyis jövőre kapok tíz eurot, azutáni évben is tíz eurot, satöbbi. Tegyük fel ezt én 10 évig csinálom akkor van 100 eurom a bankban és van 100 euro tőkejövedelmem. Ez egy ártatlan lineáris függvény.

Most tegyük fel, hogy nem vesszük ki évente a 10 eurónkat hanem hagyjuk kamatozni. Tehát a második évben már 110 euro kamatozik 10%ot, majd 121 stb ez a kamatos kamat. Nézzük hogyan néz ki ez ábrázolva.

Ez már nem egy lináris függvény hanem exponenciális. A gazdaságban egyensúly van, ez csak úgy működhet ha a bank ezt a pénzt hitelben oda is adja valakinek, akinek kamatostul kell visszafizetnie. Valakinek kell lennie szopóágon is hogy működjön. (Ezt most nézzük 50 évre, hogy az exponenciális függvény kitombolhassa magát.)

Ha a tőke növekszik, növekszik az eladósodás is, ez az ökonómia egyszeregyje, olyan egyszerű, hogy még az általános iskolában is lehetne tanítani. De eltitkolják, pedig teljesen triviális, az egyik nem megy a másik nélkül. És tudjuk, hogy a pénzvagyon óriásira növekedett az évtizedek alatt. És ugyan ilyen mértékben az eladósodottság is, például állami adósságok. (Vessünk egy pillantást Magyaroszág államadósságra. AZTAKURVA, egy exponenciális függvény, ez a fickó mond valamit.)

http://index.hu/chart/2010/11/29/allamadossag/

Tudjuk, hogy vannak adósok, tudjuk, hogy van kamatos kamat. De, hogy ezek ilyen szorosan összefüggenek az a világ egyik legnagyobb tabuja. Nem szabad ezt tovább elhallgatni, erről beszélni KELL.

Ezek a folyamatok a gazdasági rendszer mélyében gyökereznek, és hosszú évtizedek alatt csak távolodik egymástól a két ág akkor óhatatlanul is feszültség keletkezik a két gazdasági szereplő között. A világban az ősrobbanás óta mindig és mindenhol ugyan azok a törvények uralkodnak, az egyik ilyen a nyugalomra való törekedés. Ennek a feszültségnek egyszer ki kell sülnie, például elértéktelenedés által. Ha a hitelezők követelései elértéktelenednek az egyszerre jelenti azt is, hogy az adósok megszabadulnak a tartozásaiktól. De ezt nem engedik, és egyre több pénzt pumpálnak a rendszerbe. Például a tőzsdén, nem engedik, hogy a részvények elértéktelenedjenek. De amíg pörög a mókuskerék nem csak a hitel és az adósság nő de ugyan így exponenciálisan nő a kamatteher is. Ami nem baj egészen addig amíg a GDP is exponenciálisan emelkedik mert a plusz bevételekből ki lehet egyenlíteni. A hangsúly itt az "egészen addig"-on van, a növekedést nem lehet a végtelenségig fenttartani, főleg nem exponenciális görbe szerint. (mi mégis megpróbáljuk és vonogatjuk a vállunkat a globális fölmelegedés hallatán, de ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor.) És akkor még csak arról beszélünk, hogy lassabban de azért növekszik a GDP, még szóba se került, hogy esetleg visszaesik vagy csökken de mi máris mekkora szarban vagyunk. Miközben szó sincs a hitelek visszafizetéséről, egyedül a kamatok törlesztéséről. Nézzük csak meg mégegyszer ezt az utolsó grafikont a kék csík azokat ábrázolja akiknek van annyi pénzük, hogy nem kell évente fölvenniük a kamatot, a piros pedig azokat akik hitelre vesznek még egy kemencét a pékségbe vagy egy autót, hogy be tudjanak járni a városba dolgozni. Tehét a kamatok folyamatosan azoknak a zsebébe folynak akik pénzvagyonnal, tőkejövedelemmel rendelkeznek. Persze ez természetes, de ha megnézzük ennek az eloszlását azt látjuk, hogy nagyon igazságtalan, és ez a baj. A kamat oda folyik vissza ahol eleve sok pénz volt. Azt mondja a befektetési tanácsadó, hogy hagyni kell a pénzt dolgozni, keressünk pénzt míg alszunk. Igen, de ez csak úgy lehetséges ha közben mások dolgoznak, termelnek, szolgáltatást nyújtanak. Közben a GDP egyre nagyobb része megy el arra, hogy a hitelezők követeléseit kielégítse. És egyre kevesebb marad arra amire költeni kéne, oktatásra, betegellátásra. Még úgy is, hogy a GDP folyamatosan növekedett közben. És ez ismét egy problémaforrás, vagy megint ugyan az a probléma?! Harc kezdődik az elosztásnál, ki mennyi adót fizessen, kinek mennyi támogatás jár/jut.

 Az egyik hallgatóban is felmerült a jogos kérdés, mi történik ha a hiteleket közben visszafizetik, akkor nem nő a kamatterher. Hawaii, dizsi, napfény. Igenám de ilyenkor ugye a pénz visszakerült a hitelezőkhöz akik azzal azonnal a befektetési tanácsadóikhoz rohannak, hogy csináljunk ebből még többet. És mindig lesz kinek kihitelezni, ha mégse akkor mi sem egyszerűbb mint csinálni egy adóst. Jöhet egy háború ami rengeteg pénzbe kerül, vagy egy bankkrízis ahol meg kell menteni a bankokat, és az államok mindig ugrottak ezekre a lehetőségekre, hogy mégjobban eladósodhassanak. Az első világháború után Németországban hatalmas infláció volt, akkor tört ki amit a háború alatt mesterségesen elfolytottak. Az infláció kb 1 az 1000 milliárdhoz viszonyult, ennyi lett egy kenyér vagy alma ára. És közben a német államadósság is egy tojást ért, az elszabadult rendszer kisütötte magát, hirtelen senkinek nem volt pénze (tőkéje), de adóssága sem, kamatterhe sem. Ezért tudott a német gazdaság úgy talpraállni, hogy 15 év mulva ismét háborúba kezdhetett, a tiszta lapról kezdés miatt.

Végezetül álljon itt egy példa azoknak akik bíznak az örökké fenttartható növekedésben. Tegyük föl, az idők kezdetétől a végeztéig 5%os növekedés van/volt/lesz. Ha Jézus lerakott volna 1 eurocentet 5% kamatos kamatra és most venné föl, 2000 év multán akkor 42 darab nulla lenne a bankszámla egyenlege végén. Tehát x*10^42. Ez egy jó nagy szám, mások is vakargatták rajta a fejüket, hogy is lehetne ezt kifejezni. Gondolták átszámolják aranygömbökre, mekkora aranygömb jönne ki ebből 2000es árakon. Tippeljetek! itt a megoldás kispoilerezve: 134 milliárd darab Föld méretű aranygömböt ér ez az összeg. spoiler vége

Silvio Gesell neve nem sokaknak cseng ismerősen, köztük nekem sem, ő nem is közgazdaságtannal foglalkozott hanem egy kereskedő volt a 20. század elején. 1918ban azt mondta:

"Annak ellenére, hogy a népek szentül megigérték, hogy a háborút örök időkre elitélik. Annak ellenére, hogy milliók kiáltottak: soha többé háborút. Minden szép jövő reményének ellenére azt kell mondjam ha a mai pénzrendszer, a kamatos gazdaság fennmarad akkor ki merem jelenteni nem telik el 25 év és egy új még borzalmasabb háború fog kitörni. Én a fejlődést tisztán látom magam előtt, a mai technikai szint lehetővé teszi, hogy a gazdaság kimagasló eredményeket érjen el. A tőkefelhalmozódás a háború nagy veszteségei ellenére hamar újratermelődik és a túlkínálat a kamatot hamar le fogja nyomni. Ekkor az emberek pénzt kezdenek el felhalmozni és a gazdaság ettől összezsugorodik és a munkanélküliek nagy tömege kerül utcára. Sok helyen az lesz kiírva, hogy a munkakeresőknek nincs helyük ebben az országban, de a lustákat teli pénztárcával szívesen fogadjuk. Mint a régi időkben újra ágyúkat fognak gyártani, de ekkor legalább a munkanélkülieknek lesz munkájuk. Az elégedetlen tömegek között vad, forradalmi mozgalmak kellnek életre és a nacionalizmus mérges növénye ismét burjánzani fog. Egyik ország sem fogja megérteni a másikat és újra háború lesz."

Ma már visszanézhetünk és pontosan láthatjuk, hogy is alakultak a dolgok. Ő 25 évet mondott ami 1943 lenne de mi már tudjuk, hogyan is alakult a történelem. (A prof itt rajzolgatni kezd 07:00) Nézzük meg Gesell egyik elméletét kicsit közelebbről, jobban szemléltetve: Minden munkamegosztáson alapuló társadalom, országnak van egy úgynevezett társadalmi összetermelése (SP, Sozial Product). Ez azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak az összessége amit mondjuk egy év alatt előállít az ország lakossága. Eközben mindenki fizetést kap a munkájáért ezek összességét hívjuk nemezeti jövedelemnek (VE, Volks Einkommen). Ennek egy része lesz az alapja a fogyasztásnak (C, consume), értsd elköltik az emberek arra amit mások megtermelenek. Ez a másik oldalon megjelenik mint kereslet (N, nachfrage). A bérekből el nem költött részt hívjuk megtakarításnak (S, saving). Mostanában a megtakatításon, főleg államok részéről, inkább a költségek csökkentését értik, itt az el nem költött pénzeket jelenti.

Itt jön be a képbe a kamat aminek ezeket a megtakarításokat a bankokba csalja, vagy egyszerűen a tőkepiacra.  Itt a bank mint egyfajta átjáróház jelenik és a legtöbben ezt így is gondolják/tanulták. A bankok pedig kihitelezik ezt a pénzt beruházásra (I, investment).

Ebben az esetben a nemzeti összekereslet megegyezik a nemzeti összetermékkel, mértékében legalábbis. Tehát nincs kereslethiány. Persze ez csak abban az esetben van így amikor a megtakarítások beruházásokra mennek, de azok akik megtakarítanak más szempontok vezérlik mint a befektetőket. Csak a véletlenen múlik ha ezek megegyeznek. A kereslet kínálat jól ismert X grafikonját most talán nem rajzolom föl de tudjuk, hogy működik. Ahogy a hétköznapi életben ugyan úgy a bankvilágban is, ha kevesen ruháznak be nő a kamat, hogy kedvet csináljon hozzá. Ha sok megtakarítás gyűlt fel és a cégek könnyen jutnak hitelhez csökken a kamat. Tehát ez egy remekül működő piaci folyamat lenne ha csak és kizárólag a kereslet-kínálat (megtakarítók-hitelfelvevők) alakítanák és a bankok csak közvetítő szerepet játszanának. Ez az a neoklasszikus gazdasági gondolkodás ami a tankönvekben is szerepel, erre épül a mai gazdaság. De ez csak egy ideológia ami a gyakorlatban kevés összefüggést mutat a felvázolt folyamatokkal. Ez egy ideológia, egy vallás ami tudománynak nevezi magát mert matematikai képletekben van megfogalmazva.

Felismerte ezt Gesell is, hogy valami alapvetően hibás ebben az elméletben, például, hogy akiknek eleve sok pénzük van azok az elején még a magas kamat csábítására beteszik a pénzüket a bankba, de magas kamatot nem lehet sokáig fenntartani. Nem lehet folyamatosan növekedni, kiterjeszteni a piacokat (itt a megtermelt áruk felvásárlásának helye). Ma pedig már az erőforrások, természeti kincsek fogyása is ez ellen dolgozik. Szóval a nyereség két oldalról is bajba kerül, egyrészt a kamatok nem elegek a befektetések csábítására másrészről pedig eladhatatlan áru termelésére senki nem ruház be(ez a gondolat egy önálló írás gerincét fogja képezni valamikor a jövőben). Ennél a fejezetnél a tankönyvekben az áll, hogy ilyenkor az emberek elkezdenek fogyasztani, (csökken az  S, nő a C). Igen de ugye kiknek is volt megtakarítása? A gazdagoknak, szupergazdagoknak, megagazdagoknak. Akik már egyébként is annyit fogyasztanak, hogy azt az egyszerű emberek fel se tudják fogni. Ezek az emberek nem fognak a kisebb kamatok miatt többet fogyasztani. Mielőtt a pénzüket egy kicsi kamatra beraknák a bankba várnak, erre modta Silvio Gesell, hogy pénzfelhalmozás. Ezeket a pénzeket visszatartják. Nézzük most meg mi történik az eredeti rendszerrel ebben az esetben. Ekkor kiesik a beruházás, visszaesik a kereslet. Ha nincs kereslet csökkennek az árak és ezzel együtt a bevétel is. Ha a termelési költségek nem tudnak ezzel párhuzamosan csökkenni akkor a cégek csődbe mennek a munkások pedig az utcára.

Persze a való életben nincs olyan, hogy mindenki elássa a pénzét, de az összefüggés és az arányosság tagadhatatlan, mint egy dugattyú ami a lufit pumpálja. A folyamat nem áll meg itt, ha több a munkanélküli akkor azoknak kevesebb a pénzük amit elkölthetnek, csökken a fogyasztás (c) is. Ha az csökken tovább csökken az igény az árukra szolgáltatásokra vagyis a nemzeti össztermék is, ez pumpálja tovább a munkanélküliek lufiját és így körbe körbe. Ezt látta meg Gesell és adott hangot az idézett gondolataiban. A kamat az alapvető baj és rengeteg problémát generál. A gazadaság krízisét már néztük, de oka még a környezet krízisének is a folyamatosa növekedési kényszer és az ebből adódó egyre gátlástalanabb környezetkárosítás miatt. De említhetjük még a társadalom krízisét ami a javak egyenlőtlen elosztásból növekszik. Ennek igazából rengeteg oka van de a kamat az ami szegényekből nélkülözőket, gazdagokból szupergazdagokat csinál. Az állam krízise, az államadósság problémája. Ezeket vagy a kamat okozza vagy pedig felerősíti.

A kamatmechanizmus rengeteg válságot okoz, többek közt a társadalom krizisét is. Lássuk, hogy is néz ki ez a mindennapokban. Az világos, hogy aki hitelt vesz föl annak kamatokat is kell fizetnie de azt már nem írják az újságok címlapjára, hogy bizony az is fizet kamatot aki egész életében el tudta kerülni az eladósodást. Ahogy Magyarországnak is, a "nyugati" országok nagy részének van tartozása amire bizony kamatok is rakódnak, ezeket pedig ki kell fizetni még ha beledöglünk is. Ezt az összeget be kell szedni adók formájában vagy meg kell spórolni a kiadásokon. Az ország kamatterhe hiphop áttevődött a lakosság vállára. Nézhetünk egy hétköznapi példát is, a péknek nagyon jól fogy az áruja ezért bátran bele mer vágni egy bővítésbe, beruház egy új kemencére és fölvesz két embert a kezelésére. Osztás szorzás után kiderül számára, hogy nem érdemes megvárni míg összespórolja az új kemence árát, jobban jár ha megveszi hitelre mert a plusz bevétel bőven fedezni fogja a törlesztőrészleteket. A kamatteher itt a sóskifli árában jelenik meg, ezt a pénzt a pék keresné meg. Ha pedig kiélezett a verseny, ennyivel olcsóbban kéne adnia a kiflit. Kamatteher ponosan ugyan úgy van mindennek az árában is mint ÁFA, azzal ellentétben viszont pontos értékét nem tudjuk.

Az 1970es években megpróbálták ezt közgazdászok kiszámolni és körülbelül 30% jött ki. 30% a 70es években, azóta ez a kamatos kamat dinamikája miatt nőhetett, akár exponenciálisan is. De vagyük alapul ezt az értéket a következő ábránkhoz. A bevétel függvény emelkedését a szemléletesség kedvéért mindjárt részletezzük, ez is exponenciális függvényel ábrázolható. Rajzoljuk be a kiadásokat is, a kiadások az alacsony keresetűek összes forrását felemésztik de ahogy a bevétel emelkedik a kiadások nem követik ezt, a fennmaradó részt nevezzük megtakarításnak. Ez ugyan az a megtakarítás amit fialtatni szeretne az ember a kamatokért cserébe.Kamatteher a kiadásokra a rakódik ábrázoljuk ezt is.

Azt látjuk, hogy a kamatteher egyaránt súlyt gazdagot és szegényt, sőt a gazdagokat még talán jobban is egy kicsit mivel többet költenek. Ha viszont az arányait nézzük azt látjuk, hogy a szegények összes pénzük harmadát kamatterhekre költik, míg a gazdagok összjövedelmüknek már csak kisebb részét. Adjuk még hozzá az ábrához a kamatbevételeket, ugye aki meg tud takarítani annak ilyen forrásokból is vannak bevételei. Ennek a meredeksége a megtakarításokét követi.

Az nem újdonság, hol is keletkeznek ezek a kamatbevételek de ha megnézzük az ábrát találunk egy olyan területet ahol nincs megtakarítás de van kamatteher és találunk egy olyat ahol a kamatbevétel meghaladja a kamatkiadásokat. Mi következik ebből? A világ legnagyszerűbb pénzszivattyúja. A kamatmechanizmus gondoskodik arról, hogy a szegények kamatterhei egy az egyben megjelenjenek a gazdagoknál mint bevétel.

Nézzük meg erre az ábrára ráhúzva Berni Sanders szenátor számait. Azt monda a lakosság felső 1%a keresi az összbevétel 23,5%át, többet mint az alsó 50% összesen. A bevételek majdnem negyedét jelenti a kék rész, többet mint a sárga.

Érdemes megfigyelni az egybeesést az előző ábra zöld illetve piros zónáit mekkora átfedésben vannak ezekkel.

Legutóbb a körforgásából kivont pénzt elásott aranyként jelöltük, de az nem újdonság, hogy még alacsony kamat mellett se látunk lapáttal a hátsó kertbe rohangáló monopolys bácsikat. Levezettük, hogy már az káros a gazdaságra, hogy ez a pénz nem a nemzetgazdasági rendszerben köröz, most megnézzük, hogy a valóélethez képest mennyivel jobban járnánk ezzel. A tőzsdét senkinek sem kell bemutatnom, talán annyit jegyeznék meg róla, hogy amit mi tőzsde néven ismerünk az a vállalati részvények tőzsdéje. Ezen kívül van még devizatőzsde, nyersanyagtőzsde, élelmiszertőzsde, állampapírok tőzsdéje. Ezek mind mind egyetlen célt szolgálnak, hogy akinek sok pénze van az mégtöbbet tudjon csinálni belőle. Egy cég tőzsdei árának nem sok köze van a valós teljesítményéhez, inkább a pillanatnyi trendek és várakozások irányítják azt. Ez olyan hullámzásokhoz vezet ami könnyen okozhatja egy vállalat csődjét is. Függetlenül attól, hogy teljesít a cég egyébként. És ez probléma, nem a piac határozza meg egy cég értékét hanem a spekulálás mértéke.

Oldal: A pénzválság okai
És mégis mozog a Föld - © 2008 - 2024 - kisvadfold.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat